I.Rész

   - Kelly, az igazgatónő ma felhivott, hogy megint kitűnő a bizonyitványod, és hogy a Harvard egyetemre is bekerülhetsz.- igen Kellynek hivnak, és 17 éves vagyok, Londonban élek. Sokan lenéznek, mert jobb jegyeim vannak, mint bárki másnak. DE van egy valaki, aki igy szeret ahogy vagyok, és nem azért szeret, mert okos vagyok, vagy mert szép. Ő magamért szeret. A neve Hayley, a legjobb barátnőm, meg padtársam. Ám van olyan is, aki tiszta szivből gyűlöl, és ez kölcsönös is. A neve Emily Cox, aki a két ”legjobb bartánőjével”, Emmával meg Nicolevel mindenkit lenéz, akinek nincs annyi pénze, mint Emilynek, meg aki nem olyan ”szép” mint ő.

   Hayley-vel születésünktől fogva ismerjük egymást, mert a szüleink egy iskolába jártak, és azóta is tartották/tartják a kapcsolatot. Főleg igy, hogy Hayley meg én a legjobb barátnők vagyunk. Hayley nem a legjobb föciből, igy én korrepetálom őt.

  - A Harvardra engem?! – akardt el a lélegzetem, e szavak hallatán. Én nagyon szeretnék a Harvardra járni, mivel imádok tanulni, és sokan mondták, hogy nagyon jó iskola, de mi lesz Hayley-vel? Én nem szeretném őt itt hagyni... – De nem mehetek...

  - Ugyan miért nem?!

  - Mert Hayley-t nem hagyom csak úgy itt... Majd még meglátom, oké?

  - Te tudod, de ha ezt kihagyod, egy életen át bánni fogod. – anyum mindig is azt szerette volna, hogy bekerüljek, most meg itt a lehetőség, és...

  - Kelly, ezt nem hagyhatod ki. Én bármit megtettem volna, hogy a Harvardra bekerüljek, előtted meg itt áll ez a lehetőség és csak úgy nemet mondassz rá.Szerintem gondold meg jobban.- próbált rábeszélni a nővérem is, Ashley.

  *telefoncsörgés*

  - Halló.Szia, Hayley.

  - Szia, ma nem megyünk Mekibe? Dolgozik ott egy helyes srác, és ááá.Reggel láttam bemenni dolgozni, és rámnézett, és olyangyönyörű barna szemei vannak. Kérlek Kelly, muszáj őt látnom.

  - Háát, oks. Fél óra múlva a plázánál?

  - Jajj, köszönöm.Mondtam már, hogy imádlak?! Jajj, de olyan helyes, meg...- ezt muszáj volt félbe szakitanom, mert hanem minimum 20x elmondja hogy milyen aranyos meg cuki meg minden.

  - Igen, mondtad már. És én is, de most megyek öltözni, és jobb lesz, ha te is öltözöl, ha nem akarod, hogy lekéss az álompasidról.

  - Ja oké. FÉL óra! – mondja ezt ő, és mindig a megbeszélt idő után 15 perccel ér oda.

  Gyorsan letusoltam, madj felkaptam a lila rövidnacimat, meg a fekete pólómat, és hipp-hopp, lent is voltam az ajtónál.Ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott a meleg, ám de kellemes szél. És ez még csak az árnyék. Hát úgy kb. 35 fok van, én meg fekete pólóban vagyok, és már nem megyek vissza átöltözni, mert még van 5 percem.

  Amúgy Hayleyvel nagyjából egyforma az izlésünk, és ha ő azt mondja hogy helyes, akkor nagyon meglehet, hogy az.

-         Óóó helló.- ugrott a nyakamba Hayley.- Siessünk, éhes vagyok! – aha persze, hogyne, azért siet mert éhes, ezt ő sem mondhatja komolyan.

-         Okés, menjünk.- és elindultunk. A plázától pár lépésnyire van a Meki, ahol sokszor ingyen kajálunk, mivel apum a főnök, csak nincs itthon soha, mert az ország majdnem minden részén megtalálható a McDonald’s , és ő ”mindenhol” ott kell legyen...

-         -Kelly, a pultnál kell legyen, gyere mááár...- odamentünk, de a látvány nem volt valami szívmelengető...Hayley álompasija épp smárolt EMILYvel, akit az imént említettem nektek...

Hayley sírvafakadt és kirohant a McDonald’sból, é meg utána. Tudtam, hogy mennyire fáj ez neki, nem is csak azért, hogy Emmilyvel smacizik, hanem azért is, mert Em mindenkit kihasznál, és legtöbbet csak azért, hogy minket féltékennyé tegyen, és ez sokszor sikerül is neki.

 -UTÁLOM Emily Cox-ot!