IV.Rész

 Húsz perccel később meg is érkezett egy csokor virággal.Gyönyörű volt, három szál tulipán volt összekötve csokorba.Nagyon tetszett, nem csak azért mert tőle volt, hanem mert ez a kedvenc virágom.

-Köszönöm szépen, hogy bejöttél, meg ezt a csodálatos csokor virágot is köszönöm.- átadta a virágot, és leült a mellettem lévő székre.

- Igazán nincs mit.-mosolygott majd előhúzott valamit a zsebéből.Nem láttam pontosan mit, míg a kezembe nem adta őket. Két jegy volt a szalagavató bálra. – Eljönnél velem?-a kisfiús mosolyát bevetette, amitől majdnem elolvadtam.

 -Igen!-vágtam rá.-Vagyis nem.Nem való nekem az ilyesmi.- lehajtottam a fejem, ő felemelte és próbált győzködni.

 -De való neked. Mindenkinek kijár a lazítás.Tudod, mikor én bulizom, elfelejtek minden rosszat, ami velem történt. Neked is ezt kéne tenned. Elzárod magad a világtól, a szórakozástól. Gyere el velem, kérlek. Ha akarod hozd a barátnődet is, Hayleyt. Én is viszem az egyik régi barátomat, Harryt. Biztos ismered őt. A McDonald’s ban dolgozik, a teljes neve: Harold Parker.

 -Igen, hallottam már róla, vagyis beszéltem vele....annyit, hogy: „Helló csajok, kértek valamit?” – és akkor mindkettem elkeztünk nevetni.Olyan édes mikor nevet.- Hát jó, lehet elmegyek a Szalagavatóra.

 -Ígérd meg nekem, hogy eljössz velem.

 -Ígérem.-tettem a kezem a szívemre.-Amúgy mikor is lesz?

 -Jövő szombaton. De nekem most mennem kell, mert anyumnak holnap születésnapja és vennem kéne neki valami ajándékot.

 -Oké.Üzenem, hogy boldogat.Mondjuk nem ismer, de....

 -Megmondom.Majd idővel meg ismer.A szalagavatóról meg majd még beszélünk.Na szia.-és mielőtt köszönni tudtam volna, becsukta maga után az ajtót.

 Azt hittem csak álmodom.Miért pont engem kért meg, hogy elmenjek vele? Ott van még Caroline,Stella,Spencer, ők a suliba járnak és ezerszer szebbek nálam....De mindegy, mert ENGEM hívott, és megyek! Irigykedjen csak Emily.

  Pár nap múlva ki is engedtek a kórházból.Azt mondták, nagyon ne erőltessem meg magam, mert nem árt az elővigyázatosság...hacsak vissza nem akarok kerülni.És azt tuti, hogy nem bírnám ki mégegyszer, hogy én feküdjek egy kórházi ágyban, míg más velem egykorú bulizik, éli az életét...

Anyu hazavitt. Eufória töltötte el a testem, mikor beléptem a házba, ahhoz meg még csatlakozott az az örömöm, hogy Rickkel megyek szalagavatóra..Rögtön telefonáltam Hayleynek, hogy jöjjön át, mert beszélnem kell vele SÜRGŐSEN!

 Öt perc múlva ott is volt. Mikor kinyitottam neki az ajtót, össze volt görnyedve, amiből én az vettem ki, hogy úgy futott, mintha olimpiára készülne. De nem. Ha azt mondom, hogy „Sürgősen gyere hozzánk” , akkor tudja, hogy sürgősen is jöjjön...Azért ennyire nem gondoltam sürgősnek. Betessékeltem a házba, és adtam neki egy pohár vizet.Alig tudta kinyögni, hogy „Szia, végre itthon.” Majd mikor megnyugodott, felmentünk az emeleti szobámba. Elmeséltem neki, hogy Rick elhívott a Szalagavatóra. Nagyon örült neki, mivel mi igazi barátnők vagyunk.Ha az egyik sír, a másiknak is könnyek szöknek a szemébe, ha az egyik örül, a másik is örül.Azt hiszem ezt nevezik őnzetlen szeretetnek, barátságnak. J Miután mondtam, hogy elmegyek, mlosolyra húztam a szám. Ő tudta, hogy még valamit nem mondtam el. És tényleg nem.

 -Hééé, mit hagytál ki kisasszony?-kérdezte huncutan.

 -Öhm és ti is jösztök.-tudtam, hogy nem tudja, kit értek a TI alatt, de olyan pofát vágott, hogy nevetnem kellett.

 -Hogy hogy MI?

 -Igen ti...Te meg Harry.-akart mondani valamit, de én folytattam a saját mondókámat.- Harry Rick egyik régi jó barátja, és elhozza őt is. Nekem meg azt mondta, hogy hozzalak téged.Szóval ez az a TI.-láttam az arcán, hogy nagyon meglepődött ám a meglepettség mellett örült is.

 -Óóóó.Vagy úúúgy.És mikor lesz a bál? Igen, veled megyek.-vigyorgott.

 -Köszönööööm.Öhhm jövő szombaton.

 -Oké.Van ruhád?

 -Nincs.Holnap pláza? Valami elegáns rucira van szükségem.

 -Nekem is, szóval holnap 14-kor a pláza előtt találkozunk.- megbeszéltünk mindent, és elindult hazafele.Én meg felmentem a szobámba, és Rickre gondoltam, majd szép lassan elaludtam.