II.Rész

Hayley sírvafakadt és kirohant a McDonald’sból, én meg utána. Tudtam, hogy mennyire fáj ez neki, nem is csak azért, hogy Emmilyvel smacizik, hanem azért is, mert Em mindenkit kihasznál, és legtöbbet csak azért, hogy minket féltékennyé tegyen, és ez sokszor sikerül is neki.

 -UTÁLOM Emily Cox-ot! 

-Én is utálom őt, Hay, de most erős kell lenned és nem hagyhatod, hogy Emily elrontsa a kedved.- ha valaki elrontsa a kedvét, akkor pár napig nem szól hozzá senkihez, míg le nem tisztázza azt magában.

-De miért kell ezt csinálja velem?!...és hát, ma reggel mikor láttam a pasit, amúgy Haroldnak hívják, de ez nem lényeges...nos, mikor egymásra néztünk, akkor Emily a McDonald's-ba volt és figyelt minket. Tudhattam volna, hogy mire készül és akkor nem kellett volna ide jönnünk...de már mindegy.-előtte annyira sírt, hogy ezt a pár szót nyögve tudta csak kimondani.

*öt perccel kérsőbb* [ a Meki udvaránál messzébb nem értünk el ]

-Hello csajok, hozhatok valamit?- egy kedves férfi hang hallatszódott mellőlem.Felnéztem, és Hayley álompasiját láttam magam előtt, azt az embert aki az imént Em-mel smacizott...-Amúgy Harold Parker vagyok, és itt dolgozom a McDonald's-ba felszolgálóként.

-Igen, tudjuk! És nem kérünk semmit! - éreztem, hogy Hay azt is hozzá tenné, hogy "további jó smárolást Emily Cox-szal", de nem mondta, mert van benne annyi illedelmesség.

-Ha mégis kérnétek valamit, én itt leszek bent a Meikben.- egy műmosollyal a száján beviharzott az "étterembe".

-Kelly, azt hiszem, jobb lesz, ha én hazamegyek.Nem érzem túl jól magam.-és tényleg nem érezte valami jól magát.

-Okés.Hazakísérlek.-ajánlottam fel.

-Nem kell, kösz.Itt egy taxi, az majd hazavisz.És köszönöm, hogy mindig mellettem állsz!

-Ugyan, MINDIG! De...-elakartam mondani, hogy lehet, hogy a Harvardra fogok járni suliba, de beült a taxiba, az meg elhajtott előttem.

*telefoncsörgés*

 -Szia kicsim, haza tudnál jönni? Valaki vár rád itthon.-rám?! ki várhat rám? Hayley tuti nem, mert most ment haza, és más nem nagyon várhat, mivel nagyjából csak Hay a barátnőm...

-Szia anyu,persze.Öt perc és otthon vagyok.Amúgy ki vár?- és tényleg.Sejtésem sem volt róla, hogy ki lehet az.

-A nevét nem mondta, de egy helyes fiú az.-helyes fiú?...én egy helyes fiút ismerek, a neve Rick Collins, évfolyamtársam a suliban, és annak kevés a valószínűsége, hogy ő lenne az.

-Sietek!

  Hazafele menet megláttam Emilyt egy pasival, aki százszázalék, hogy nem Harold volt, mivel ennek a pasinak fekete a haja, Haroldnak meg barna. Hogy mekkora egy ribanc ez az Emily! Nicole meg Emma is általa lettek ennyire szemetek.Emma alsóban osztálytársam volt,és jól  megvoltunk.Emilyt akkor még csak látásból ismerte, és nem volt valami jó véleménnyel róla. Aztán Emma elment egy más osztályba, és Em osztálytársa lett. Emily meghívta a szülinapi partyjára, és ott Emma nagyon megváltozott.Egy éjszaka alatt a 4 éves barátságunk véget ért...

  Pár perccel később már az ajtónk előtt álltam.Egész hazáig azon gondolkoztam, hogy vajon ki lehet az a "helyes fiú".Benyitottam az ajtón, és egy kellemes férfias hangot hallottam beszélgetni anyukámmal.Egy pillanat, és ezt a hangot ismerem....